selyemből szőtt fonalát
sárga színre festi
pókgyerek a pókmamát
soha nem ereszti
légyből készít vacsorát
csomózva tálalja
játszik rovar katonát
ragad a szál alja
pók vagyok, én anyukám?
kérdezi a gyerekpók
persze, lányom aludjál
mi vagyunk a hallga-pók
mindörökké hallgatók
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://versmindenkinek.blog.hu/api/trackback/id/tr231249765
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.